Äîáđî Ďîćŕëîâŕňü Ěĺćäóíŕđîäíîĺ Ĺâđŕçčéńęîĺ Äâčćĺíčĺ
Đŕçâčňčĺ äĺňĺé ÝŃŇĹĐ
Îáëŕ÷íűé đĺíäĺđčíă. Áűńňđî č óäîáíî
îň 50 đóá./÷ŕń AnaRender.io
Ó âŕń – äĺíüăč. Ó íŕń – ěîůíîńňč. Ń÷čňŕéňĺ ń íŕěč!
Search 
 
                             

19 ěŕđňŕ, âňîđíčę Íîâîńňč Đĺăčîíű Ĺâđŕçčéńęčé Ńîţç Ěîëîä¸ćč Ĺâđŕçč˙-Ň Ĺâđŕçčéńęîĺ îáîçđĺíčĺ Ŕđęňîăĺ˙  

Counters
Rambler's Top100



..

Đĺéňčíă@Mail.ru
Történelem | Amióta az Égiek magukra hagyták az emberiséget a Földbolygón | Egy magyar polgár 19 ńĺí 2008, 12:16


Történelem

Amióta az Égiek magukra hagyták az emberiséget a Földbolygón

Egy magyar polgár - 2006.11.17 17:08

„Aki meg akarja ismerni a világot, annak érteni és tudni is kell magyarul.”

Általános bevezető

A jelenkori – a földlakók számára meghirdetett – történelem csupán az igazság felszínét érinti, hiszen az un. Kiválasztottak vagy Beavatottak illetve a különböző megkülönböztető jelzőket használók megpróbálnak valamennyi földlakó fölé kerekedni. Ennek sokezer éves valódi történelme a mai napig hermetikusan el van zárva az itt élők elől. Ennek az elzárásnak a valódi okait nem ismerjük, de azt mindnyájan tudjuk, hogy az un. Kiválasztottak vagy Beavatottak az elmúlt évezredek folyamán folyamatosan megpróbálták egyre nagyobb erővel maguk alá gyűrni a Földön rekedt emberiséget, csupán és kizárólag azért, hogy különböző eszmerendszereket kiagyalva folyamatosan változó nevű, de végeredményben állandósult TESTI ÉS LELKI VALAMINT SZELLEMI RABSZOLGASÁGBAN tudják tartani a többi földlakót. Természetesen ebbéli igyekezetüket évezredek óta különböző titkok fátyolába próbálják bugyolálni, de valamennyinek egyetlen közös célja van: az emberi lélek teljes uralása, így a lelki rabszolgaság a fizikaival együtt, tényleges korszakában éljünk. A dolgot tovább bonyolítja az, hogy az eredetileg a Földet benépesítő és az égiek által alkotott emberi faj és nem apró szigetmorzsákra esett szét, létszáma talán pár százmillióra tehető, így a közel 10 milliárdos földi létszám kizárólag és a világegyetemben egyedülálló módon hibrid, mutáns, klónozott egyén, biorobot, bioautomata és hasonlók gyülevész hada, tulajdonképpen a VILÁGEGYETEM SZEMETE gyűlt egybe itt a Földbolygón, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy ők is újjá születhessenek, de mivel nincs lelkük, így ezen szubsztitúció nélkül még reményük sincs reinkarnációra, azaz újjászületésre. Egész tevékenységüket ennek a szolgálatába állították több évezreden keresztül, végeredményben ezek és nem azok a teremtmények, kizárólag és létezésük egyetlen fő feladatának tekintik azt, hogy a 48 genetikai kódját elveszített maradék emberi nem és faj itt a Földön gyakorlatilag a lelkeit önként átadva – mintegy azokról lemondva – lehetővé tegye ezen csinálmányok (nem teremtmények!) önmaguk újjászületésére, az emberi lélek birtoklására, kisajátítására azaz ellopására szövetkezve gyűltek össze itt a kék bolygón. Az un. technikai civilizáció hamis műszó, mert civilizáció kizárólag csupán az emberi nem és faj tagjai között születhet meg, és él, így az emberi faj és nem elpusztítása után a civilizációnak még az árnyéka is eltűnik pillanatokon belül. Azok az álkultúra megvalósulásai, amelyeket különböző szubkultúráknak hiszünk és vélünk, ezen csinálmányok produktumai, vetítései, valódi emberi tartalmuk soha nem volt, nem is lehet, így a belőlük kiinduló sugárzás eddig sem érintette meg az emberi lelket, és ez természetesen a jövőben sem fog bekövetkezni. Ha szemügyre vesszük a jelenleg hirdetett és tanított emberi történelmet, amit számunkra folyamatosan erőltetnek és vetítenek, a leglényegesebb dolgok rendre kimaradtak belőlük, csak egyetlen példa: a magyarországi tatárjárásról 1241-ről feljegyezték, hogy a levágott keze a tatár harcosnak a kardot szorítva földre esve tovább vagdalkozott, egészen addig, amíg a nap le nem nyugodott. Ez csupán egyetlen momentum arra nézve, hogy a földönkívüli csinálmányok milyen iszonyú erőkkel voltak már akkor jelen a földlakók élettörténetében, amit a jelenkori „történelemtudomány” mélyen elhallgat, még jámbor célzásként sem kerül soha sehol ismertetésre, arról nem is beszélve, hogy a jelenkori történelem teljes korszakán végig vonul az a hamis, hazug szemlélet, amely a valódi összefüggéseket még érintőlegesen sem ismerteti a most élőkkel, így lehetővé válik az, hogy a jelenkorban hatalmas erejű, nagy múltú keresztény országok „országvezetőit” a genetikailag károsultak, a félbolondok vagy a teljes őrültek kezébe adják át és ezeket a történéseket még nemzetközinek álcázott bűnszervezetek asszisztenciájával folyamatosan legalizálni próbálják. Az az állandó fenyegetettség, amit a maradék pár százmilliós földlakosságra sugároznak, akik még az isteni adománnyal a lélekkel rendelkező maradék emberiség tagjai, azokkal szemben jól megszervezett, soklépcsős nemzetközi karanténokat szerveztek, amelyek gyakorlatilag és kizárólag a halálkultuszt, pl.: az egyneműek un. házassága, az abortusz tömeges kiterjesztése, a természetes energiaállapotú víz teljes kipusztítása, valamint a klónozással elpusztított tovább termesztésre alkalmatlan agrárerőszakok törvénnyel történő kiterjesztése a valódi emberségre épülő életösztön már-már veszett vallásos dühvé fokozódott mentális elpusztítása egészíti ki. Az emberi kultúra és civilizáció sokezer esztendős intézmény rendszereit, azaz az egyházakat minden erővel és erejük teljes felhasználásával el kívánják pusztítani, hiszen az egyházak megsemmisítése után a 48 genetikai kódját elvesztett emberiség jámbor állattá válva, mintegy vágóhídi baromként, amelyik már bégetni sem tud, adja át az isteni örökségét, a lelkét a csinálmányoknak.
Read more...
Gecse Géza | Magterület, peremvidék és a „totalitárius szifilisz” 19 ńĺí 2008, 12:05


Gecse Géza

Magterület, peremvidék és a „totalitárius szifilisz”[1]

Oroszország és Európa. Orosz geopolitikai szöveggyűjtemény, Zrínyi Kiadó, 2004. 446 old.

Szerkesztette: Ljubov Siselina és Gazdag Ferenc.

Nyikolaj Jakovlevics Danyilevszkij Oroszorszország és Európa [Rosszija i Jevropa]című 1869-ben Szentpéterváron megjelent könyvének címét kölcsönözte a több orosz szerzőtől válogató kiadvány.

A szöveggyűjtemény magyar szerkesztője, Gazdag Ferenc - a geopolitika, mint tantárgy egyik magyarországi „újrahonosítója”-, előszavában utal e tudományág II. világháború óta problematikus jellegére. A geopolitika ugyanis - bár a faji gondolathoz nem volt köze -, a III. Birodalomban nem csupán népszerű volt, hanem - szarkasztikusan fogalmazva, gondoljunk csak az élettér-elméletre - alkalmazott tudománynak számított. Nem kell ezért csodálkozni azon, hogy 1945 után a geopolitikát térségünkben áltudománynak kiáltják ki, ami azért volt abszurd, mert a Szovjetunió és az Egyesült Államok világegyensúlyára épülő új nemzetközi rend, a bipoláris világ létrehozása – hogy ismét Gazdag Ferenc szavait idézzük - „a világ eddigi legnagyobb geopolitikai művelete volt”.

Maradjunk azonban Danyilevszkij névadó köteténél, amelyet ekkora terjedelemben még nem fordítottak magyarra. Az eredeti Oroszország és Európa orosz földön először hirdette a kétpólusú világ szükségességét. A könyvet - amelyet a pánszlávizmus bibliájának is neveztek -, az olasz és az északnémet egység friss létrejötte ihlette. A pánszlávizmust, ezt a 19. század óta nemcsak Oroszországban „népszerű” külpolitikai doktrínát, olyan szellemi irányzatként jellemezhetjük, amely Európa szláv szempontok szerinti újjászervezését tervezte. Nem tekinthető természetellenesnek, hogy az orosz pánszlávok ezt orosz vezetéssel képzelték el.

Az orosz birodalmi gondolat első tudományos igényű, színvonalas kifejtése lehetett az oka Danyilevszkij tartósnak számító oroszországi népszerűségének, hisz az Oroszország és Európa 1895-ig összesen öt kiadást ért meg. (Ez azért is meglepő, mert az 1869-es állapotokhoz képest a világ közben jelentősen változott, ráadásul a művet - nyelvi nehézkessége miatt, amit a mostani magyar fordítás meglehetősen „hűen” tükröz –, erőfeszítést okozó munka volt olvasni. (Egyébként ma is az.)[2]

Read more...
ALEKSZANDR DUGIN | A VILÁGKORMÁNY IDEOLÓGIÁJA 19 ńĺí 2008, 11:59


ALEKSZANDR DUGIN

A VILÁGKORMÁNY IDEOLÓGIÁJA

Az Öbölháború után, a tömegtájékoztatás gyakorlatilag minden eszközt felhasználva - úgy Oroszföldön, ahogy Nyugaton - folyamatosan köztudatba dobta az “Új Világrend" kifejezést, amelyet először Bush használt, de később más politikusok is felkaptak, beleértve Gorbacsovot és Jelcint is. Az “Új Világrend", amely Egyetlen Világkormány felállítását javasolja - ahogy ezt Bilderberg Hármas Bizottságának ideológusai is nyíltan megvallják -, már nem egyszerűen a világbankárok bizonyos “okkult" csúcsának politikai-gazdasági uralma kérdése. Ez a “Rend" valamiféle sajátos ideológia világ szinten való győzelmét vetíti előre, s azt jelzi, hogy nem csupán technológiai uralomról van szó, hanem “ideológiai forradalom"-ról, “tudati fordulat"-ról, “új gondolat"-ról is. A megfogalmazások szétfolyása, az állandó konspiráció és elővigyázatosság, ezen mondialisták szándékos titokzatossága, egészen az eddigi pillanatig nem tették lehetővé azon új ideológia körvonalainak világos meghatározását, amelyet bolygónk népeire akarnak erőltetni. Irak után azonban, mintha valakinek a parancsára történt volna, feloldottak bizonyos tilalmakat, és publikációk tömege jelent meg, amelyekben kezdték a dolgokat saját nevükön nevezni. Ennek következtében, folyóiratunk (Elementi) szerkesztőségének kipróbált munkatársai által felállított analízis alapján, kísérletet teszünk az “Új Világrend" ideológiai alapelveinek alapjaiban való körvonalazására.

Az “Új Világrend" egy eszkatológikus, messianisztikus vállalkozás, amely azonban nagyban túllépi más, bolygónkra vetített utópiák történelmi formációinak méreteit, mint például a korai protestánsok európai mozgalmáét, a karmatikus kalifátuséét, vagy a kommunisztikus világforradalom célkitűzéseit. Lehetséges, hogy ezen utópiák szolgáltak nyitányként a mondializmus végső formájához kísérletekként, amelyeknek példájára integrációs mechanizmusok, kormányzati struktúrák hathatóssága, ideológiai prioritások, taktikai módszerek stb. működtek. Ha azonban nem létezett volna a kortárs mondializmus, amely úgy a protestantizmus, mint az eszkatológikus eretnekség, valamint a kommunista forradalmak és hosszú évszázadok geopolitikai kataklizmáinak próbálkozásait magába szívta, a végső formulák nem csiszolódtak volna ki - végérvényesen kifejezve azt, hogy ami e megelőző formákban gyakorlatinak és véletlenszerűnek tűnt, az valójában a történelem alapvető tendenciáját folytatta az “Új Világrend" felé vezető úton. Ingadozások, kétértelműségek, pragmatikus mozzanatok és taktikai okokból történő elhallgatások egész sora után, a mai mondializmus végleges formába öntötte alapelveit, az éppen aktuális helyzetre alkalmazva. Ezen alapelveket négy szintre bontva lehet meghatározni.

Read more...
ALEKSZANDR DUGIN | ERÓS LÁZADÁSA 19 ńĺí 2008, 05:02


ALEKSZANDR DUGIN

ERÓS LÁZADÁSA

EROTIKA A PROFÁN ÉS A SZAKRÁLIS VILÁGOKBAN

A szakrális szemléletmód — a Tradíció szempontjai — a cél megvalósítását illető eltérő rátekintésében különbözik a profán állásponttól; azáltal, hogy a szakrális világszemlélet mindent mint szimbólumot értelmez, amely számára nem egyoldalú, hanem valami más, ami a szellemi, metafizikai szférákra mutat. A profanizmus ellenben igyekszik a dolgokat önmagukban elegendőnek, befejezettnek tekinteni, vagy más esetekben valamely konkrét, érzékelhető szintre leszállítani, így van ez a szerelem kérdése, problematikája, illetve a szexus és az erotika esetében is, sőt mi több, amennyiben az erotika kérdését mint valami mélyet, bensőségeset és kezdettől fogva lévőt éljük át, az emberi pszichikum legalapvetőbb mechanizmusait birtokolva ebben a gigantikus hatalomban, nevezetesen a szexus szférájában, —világos, jól látható és éles a határ a szakrális és a proíán szemlélet között.

Az erotika problémája nem egyszerűen egy a problémák közül, “emberi" összefüggésben jól láthatóan központi helyet foglal el. Ezért nagyon gyakoriak az erotikával kapcsolatos kérdések, alapját képezve a fundamentális vallási, filozófiai, morális és tudományos tételeknek. A szexussal az emberi létezés legkülönbözőbb szférái kapcsolódnak össze, s nem csak a pszichoanalitikus tanok formulái óta: hasonló kapcsolatok kerültek napvilágra az emberi történet legősibb emlékeiben. Az imperátor szerelme, vagy a fáraók szexuális sajátságai nemegyszer elárulták nemcsak a politikai, hanem szellemi irányultságuk változásának történetét is. A Princípium értelmezését is “a szexuson keresztül" alkalmazták, de az istenek világához mérten. (Emlékezzünk például a trójai háború isteni előtörténetére.)

A középpontban lévő erotikus tényező megértése profán álláspont esetében kimerül abban, hogy a megértéshez vezető lehetőség is kizárt. Nézeteik szerint a szexualitás mint állati megnyilvánulás, mint testiség gyakorol hatást az emberre, a gyönyörre való mély ösztöni törekvés kifejeződéseként.

Agyönyör keresése, a gyönyör akarása az emberi lény legalapvetőbb jellegzetességeinek a lényege — ahogy azt a “párteszme" liberális ateista ideológiája érti, ilyen vagy olyan mértékben az egész modern gondolkozásmódra befolyást gyakorolva. Más szavakkal, a szexusban a profánok az “emberi tényező" végső magyarázatát látják. Az ilyen logika éppen a pszichoanalízisben találta meg saját betetőzését, érdekes azonban, hogy a szkepszis és a profanizmus minden rezdülése egyes kultúrákban, civilizációkban — még az ősi korokban is — nagyon gyorsan hasonló gondolati következtetésekhez vezetett. De korunk különbözik abban, hogy a mi ilyenfajta “szexcentrizmusunk" domináns kulturális jelenséggé vált, míg korábban megmaradt egy többé-kevésbé marginális tendencia szintjén.

Míg a profánok az erotikában az ember végső magyarázatát látják (és itt nincs szükség további értelmezésekre), addig a Tradíció képviselői szimbólumokat tisztelnek benne, misztériumot, különleges megismerést; megérteni, megfejteni és realizálni ezeket - feladat minden emberi lény számára. A Tradícióban a szexus rituális cselekedet volt, amelyben a valóság fundamentuma nyilatkozott meg. A Tradíció az erotikában egy mély, ontológiai doktrína tükröződését látta, és pontosan mint Tudást, mint Kinyilatkoztatást fogták fel a szakrális civilizáció képviselői azt a titkos impulzust, amely a férfi szellemi energiáját a nőhöz irányítja egy életen át, s egyúttal a nőre való kínzó vágyakozást idézi elő. A Tradícióban az erotizmus nem azért centrális, mert hatást gyakorol az emberre, hanem ezzel szemben azért gyakorol hatást az emberre, mert a titkos centrális alappal összekapcsolva saját megvalósulását, hírt ad az embernek saját természetéről, éppen a szexuson keresztül. Ilyenformán a szakrális perspektívában a szexusnak nem technikai oldaláról van szó, hanem ontológiájáról, értelmének felfogásáról.

A szexus-szimbólum magyarázatra szorul. Meg kell érteni, pontosan mit szimbolizál és miről beszél tulajdonképpen.

Read more...
Horváth Róbert | ÉRDEMEK ÉS VÉGZETES TÉVEDÉSEK: ALEKSZANDR DUGIN 19 ńĺí 2008, 04:57


Horváth Róbert

ÉRDEMEK ÉS VÉGZETES TÉVEDÉSEK: ALEKSZANDR DUGIN

A Havi Magyar Fórum 2000. novemberi számában a jobboldaliság vagy baloldaliság melletti állásfoglalás szükségességéről szóltunk. Megállapítottuk, hogy magát a politikai káoszt teremtenénk meg, ha jobboldali sajátosságokat és alapelveket baloldali tényezőkkel kombinálnánk. Az alábbiakban ezt egy gyakorlati példával szeretnénk alátámasztani. Bemutatjuk a harmadik utas módszerek egy speciális „nemzeti-bolsevik” formáját, majd írásunk végén a baloldali törekvések néhány különös, témánkba vágó következményét vizsgáljuk meg.
Az 1990-es évek elejének világtörténelmi változásai közepette megjelent politikai elméletek élvonalában óriási törésvonal tapasztalható. Az ebben az időszakban fellépő és a legkiemelkedőbb politikai ideológiákat felmutató két gondolkozó kétségtelenül László András (sz. 1941), illetve Alekszandr Geljevics Dugin (sz. 1962) volt. Egyikőjük sem nyugat-európai, mindketten jobboldali teoretikusokként léptek fel, benső világukat tekintve mind a ketten az integrális tradicionális spiritualitás elkötelezettjei, csak másodsorban politikusok. Az egybeesések itt azonban véget is érnek. Az említett törésvonal – ahogy azt alább látni fogjuk – túlságosan is jelentős. 1993 és 1995 között, majd főként 1995 után Dugin politikai ideológiáját már egyre fokozottabban baloldali elemek hatották át.
Alekszandr Dugin tehetséges szerzőként indult. Főként tradicionális tanulmányai (in Milyj Angel, Elementy) és korábbi könyvei (Az Abszolút útjai; Hyperboreai teória; Konzervatív Forradalom) tekintetében jegyezzük meg, hogy a legtöbb 1945 után született nyugati tradicionalista írásainál nagyobb megszólító erővel bírnak: élőbbek, használhatóbbak, egyszerre szimbolikusak és világosak, olykor egészen költőiek és mégis metafizikaiak. Politikai vonatkozásban Dugin fő érdeme, hogy a francia Új Jobboldal erősen intellektuális-értelmi megnyilvánulásai után, az ő politikai tanulmányaiban (in Elementy, Gyeny, Zavtra) jelent meg újra – néhány olasz és magyar kivételt leszámítva – a Julius Evola halála óta meglehetősen hiányzó, nem csupán intellektuális, hanem azzal egyidejű spirituális beállítottság. Magyar nyelven megjelent öt írása közül ez a szimbolikus vonásokban megnyilvánuló spirituális háttér talán az „Erósz lázadásá”-ban a legtranszparensebb. Így ír: „A Tradíció szerint a szexus rituális cselekedet volt, amelyben a valóság fundamentuma nyilatkozott meg. A Tradíció az erotikában mély, ontológiai doktrína tükröződését látta, és a szakrális civilizáció képviselői pontosan mint Tudást, mint Kinyilatkoztatást fogják fel azt a titkos impulzust, amely a férfi szellemi energiáját a nőhöz irányítja egy életen át... a szellem ege, megmutatkozván, ámulattal ütközik össze a matéria földjével, valami mással, mint ami ő maga; a fekete föld pedig elragadtatott rémülettel tekint a hideg égi szférák abszolút kékségére.
Read more...
Íĺň äŕííűő
...đĺęëŕěíîĺ
Ŕđőčâ
Ŕđőčâ ďóńň
Âčäű öâĺňíîăî ěĺňŕëëîďđîęŕňŕ
Âîçäóříűĺ çŕâĺńű
Ňîďŕń 5